Föltámadott a tenger,

Mer’ ompi noussut, kansain

A népek tengere;

Mer’ aava, vimmainen.

Ijesztve eget-földet,

Niin taivasta kuin maata

Szilaj hullámokat vet

Se pelästyksiin saattaa

Rémítő ereje.

Julmasti möyryten.

Látjátok ezt a táncot?

Kuulepas pauhu hurja,

Halljátok e zenét?

Katsopas kuohu tuo!

Akik még nem tudtátok,

Jos epäillyt sä lienet,

Most megtanulhatjátok,

Nyt toki viimein tiennet:

Hogyan mulat a nép.

Pois kahleens’ kansa luo!

Reng és üvölt a tenger,

Mer’ ärjyy, ulvoo, vonkuu,

Hánykódnak a hajók,

Kuin peto raivoton;

Sűlyednek a pokolra,

Nieluunsa laivan vetää,

Az árboc és vitorla

Ei pakoon päästä ketään,

Megtörve, tépve lóg.

Kaikk’, kaikki hukass’ on!

Tombold ki, te özönvíz,

Hei! riehu vaan näin, riehu,

Tombold ki magadat,

Kuin Noan aikoihin!

Mutasd mélységes medred,

Sun pohjas milloin näytä,

S dobáld a fellegekre

Vaahtoines milloin täytä

Bőszült tajtékodat;

Ain’ ylös taivaisin!

Jegyezd vele az égre

Ja taivaan kanteen sitten

Örök tanúságúl:

Tää oppi kirjoita:

Habár fölűl a gálya,

Kyll’ laiva päällä kulkee,

S alúl a víznek árja,

Ja meren alleen polkee,

Azért a víz az úr!

Vaan mer’ on herrana!