Waarom riep je me? Uit de duistere

Miért hívtál? – A vaksötét halál

doodsdiepte haal ik je terug! – Maar je riep me!

mélyéről visszahozlak! – De te hívtál!

Overschoon verstorven lief, van de wereld

Szép, gyöngéd, halott kedves, aki értem

afgestorven, meende ik, om mijnentwille –

haltál, helyettem haltál, úgy hihettem –

Kan zelfs mijn liefde je niet doen sterven?

Szerelmem mégsem lett teljes halálod?

Waterschittering, schitterschimmig elfenbankje,

Ág kristálya, patakvíz elfolyó

eiderdonzig heidebed, land-barende lente, Jij –

áttetsző tündér-köve, avar-ágy –

je geboorteplek werd je huwelijksbed –

dunnája, földet vajúdó tavasz, Te –

Wat deed je eruit herrijzen?

ahol születtél, az lett nászi ágyad –

Gewend was de stilte in mijn dode hart –

Mért születtél újra a nászi ágyból?

je jammerklacht reet mijn hart weer open

Ismertem már a csöndet, holt szívem

en op mensentoon, ooit de woordenecho

csöndjét. – Panasz-szavadra felzokogtam,

van zwijgende wezens, ween ik. Schone verstorvene,

és ember-hangom, egykor néma lények

Mijn lief, hoor je mijn vliedende dood?

visszhang-szavában sírok. Szép halottam,

Szerelmem, hallod patakzó halálom?