Niet het laatste ogenblik zal moeilijk zijn – de stappen

Nem a végső perc lesz nehéz — a léptek

op het einde van de weg. De eenzaamheid

az út utolsó részén. A magány

die wankelt tussen verontschuldiging en het besef

mely mentségek és jóvátehetetlen

van nooit meer goed te maken zonden.

bűnök tudata közt ingadozik.

De eenzaamheid waarin men voelt

Az az egyedüllét amelyben mintha

omringd te zijn door onzichtbare,

körülvennének a nem látható

zwevende spoken, hoewel ze weg van hier

lengő kísértetetek, pedig már messze innen

in de eindeloze verten blijven kolken.

határtalan távolban forgolódnak.

Nooit heb ik van hen geleerd om te beminnen.

Sohsem tanultam meg tőlük szeretni.

De koude mist van het gebrek omhult me nu als ijs.

Hideg ködével fagy rám a hiány,

Immers, in nachten die ooit vol waren van God

hiszen Istennel teli éjszakákon

verkende ik alleen de klamme diepten van de aarde.

csak a nyirkos föld mélyeit kutattam.