Ik sta in de open deur, de kilte stroomt

Állok a nyitott ajtóban, hideg

naar binnen, een ruwe hemel, de herfstnacht

árad be, érdes ég, már évek óta

die ik de laatste denk, al jaren.

a legutolsónak hitt őszi éj.

Het laatste afscheid, denk ik al jaren.

A legutolsónak hitt búcsúzás.

De wind verheft stapels van wolken

A szél köd és felhőtorlaszokat

en van mist voor de sterren. Het is donker,

emel a csillagok elé. Sötét van,

maar wit en grijs, het donker van de mist.

de fehér és szürke és köd-sötét.

Zoals zielen op de oude schilderijen,

Úgy mint a régi képeken a lelkek

beweegt, draait en kolkt alles wat bestaat.

mozdul, forog, örvénylik ami van..

God, als je bent, waarom ontsteek je geen licht?

Isten, ha vagy, mért nem gyujtasz világot?

God, als je zou zijn, liet je me toch niet

Isten, ha lennél, nem hagynál magamra

alleen op deze eerste winternacht.

ezen az első téli éjszakán.