Állok…

Állok a nyitott ajtóban, hideg

árad be, érdes ég, már évek óta

a legutolsónak hitt őszi éj.

A legutolsónak hitt búcsúzás.

A szél köd és felhőtorlaszokat

emel a csillagok elé. Sötét van,

de fehér és szürke és köd-sötét.

Úgy mint a régi képeken a lelkek

mozdul, forog, örvénylik ami van..

Isten, ha vagy, mért nem gyujtasz világot?

Isten, ha lennél, nem hagynál magamra

ezen az első téli éjszakán.