Állok a nyitott ajtóban, hideg

Ik sta in de open deur, de kilte stroomt

árad be, érdes ég, már évek óta

naar binnen, een ruwe hemel, de herfstnacht

a legutolsónak hitt őszi éj.

die ik de laatste denk, al jaren.

A legutolsónak hitt búcsúzás.

Het laatste afscheid, denk ik al jaren.

A szél köd és felhőtorlaszokat

De wind verheft stapels van wolken

emel a csillagok elé. Sötét van,

en van mist voor de sterren. Het is donker,

de fehér és szürke és köd-sötét.

maar wit en grijs, het donker van de mist.

Úgy mint a régi képeken a lelkek

Zoals zielen op de oude schilderijen,

mozdul, forog, örvénylik ami van..

beweegt, draait en kolkt alles wat bestaat.

Isten, ha vagy, mért nem gyujtasz világot?

God, als je bent, waarom ontsteek je geen licht?

Isten, ha lennél, nem hagynál magamra

God, als je zou zijn, liet je me toch niet

ezen az első téli éjszakán.

alleen op deze eerste winternacht.