In de wereld die men niet meer aan kan spreken,

A már meg nem szólítható világban

zwijgen de dingen in spinsel geweven.

bábszövedékben hallgatnak a tárgyak.

Zonder halo en zonder gewicht, dicht staan ze,

Udvar nélkül, súlytalan, tömören

diep in de mist gedreven.

mély ködben állnak.

Er rollen in hen geen rimpelende golven

Fodrozó hullám bennük nem iramlik,

om de grens van hun materie uit te dijen.

az anyagnak nem duplázza szegélyét.

Geen oog kan zien dat meer en donker

Szem nem látja a tó és a sötétség

in elkaar verdwijnen.

egymásbamerülését.

Waterglas-ijs vult elke kloof rondom.

Vízüveg-fagy tölt minden hasadékot.

Langs de rand van het landschap vlaagt geen wind.

A táj szélén nem lendül a szél –

Er is geen dichtbij, geen ver weg. In de zuivere ruimte,

nincs közel és távol. A tiszta térben

op haar aangewezen plaats, blind

ül kijelölt helyén

zit de ziel, zwijgend, als een huiverende vogel.

mint didergő madár, vakon a lélek.

De ijsspiegel-stilte treedt in. In het verschiet

Nesztelen – a csönd jég-tükre beállt.

geen kreet van wilde eenden die haar kan doorbreken.

Nem töri át vadlúd-hang jajgatása.

Wie roept, hoort zijn eigen roepen niet.

Ki felkiált, nem hallja hogy kiált.