De miljarden, ontelbare kleuren,

A jelen milliárd, számlálhatatlan

geuren van het heden, en alles wat geen

színe, szaga, és mindaz, ami nem

geur en beeld is, maar als een andere

szag és nem látvány, hanem mint más valóság

werkelijkheid, ruw onze huid schuurt;

durván súrolja bőrünk, az, ami

wat zo veel is dat we het niet meer merken -

olyan sok, hogy már észrevehetetlen

dit alles bouwt eindeloze schotten

mind az én s a világ közt épiti

tot grens tussen mij en de wereld - zal dit dan

végtelen rekeszeit e határnak

met ons tot stof vergaan als we sterven?

mindez velünk vész el ha meghalunk?

Of groeit het niets juist uit deze stof,

Vagy épp ennek porából nő a semmi,

de verleden tijd die onze aarde omringt?

az elmúlt idő mely körülveszi

Uit de versleten draden van de wolken

földünket? Felhők foszlott fonalából

weeft het bestaan zijn spinneweb.

szövi pókhálóját a létezés.