A jelen milliárd, számlálhatatlan

De miljarden, ontelbare kleuren,

színe, szaga, és mindaz, ami nem

geuren van het heden, en alles wat geen

szag és nem látvány, hanem mint más valóság

geur en beeld is, maar als een andere

durván súrolja bőrünk, az, ami

werkelijkheid, ruw onze huid schuurt;

olyan sok, hogy már észrevehetetlen

wat zo veel is dat we het niet meer merken -

mind az én s a világ közt épiti

dit alles bouwt eindeloze schotten

végtelen rekeszeit e határnak

tot grens tussen mij en de wereld - zal dit dan

mindez velünk vész el ha meghalunk?

met ons tot stof vergaan als we sterven?

Vagy épp ennek porából nő a semmi,

Of groeit het niets juist uit deze stof,

az elmúlt idő mely körülveszi

de verleden tijd die onze aarde omringt?

földünket? Felhők foszlott fonalából

Uit de versleten draden van de wolken

szövi pókhálóját a létezés.

weeft het bestaan zijn spinneweb.