Ik ben een zondaar, naar ik meen,

Zord bűnös vagyok, azt hiszem,

maar maak ’t intussen goed.

de jól érzem magam.

In deze toestand stoort alleen

Csak az zavar e semmiben,

dat men vrij zonde doet.

mért nincs bűnöm, ha van.

Een zondaar ben ik buiten kijf,

Hogy bűnös vagyok, nem vitás.

want wat ik ook belijd

De bármit gondolok,

’t is zeker dat ik kwaad bedrijf,

az én bűnöm valami más.

en zonder rouw of spijt.

Tán együgyű dolog.

De zonde lokt mij als het goud

Mint fösvény eltünt aranyát,

de vrek en gierigaard.

e bűnt keresem én;

’k Verliet de vrouw die van mij houdt,

elhagytam érte egy anyát,

mijn moeder, onbezwaard.

bár szivem nem kemény.

Mijn vader heb ik ook vermoord;

És meg is lelem egy napon

met het mes van mijn verstand

az erény hősein;

stak ik hem dood zonder een woord.

s hogy gyónjak, kávézni hivom

Hij bood geen tegenstand.

meg ismerőseim.

Ik maakte hem af, verheel het niet,

Elmondom: Öltem. Nem tudom

en wat ik zeg is waar.

kit, talán az apám –

Zo stort elk mens eens door verdriet

elnéztem, amint vére folyt

of wonden in elkaar.

egy alvadt éjszakán.

’k Kijk om me heen bij dit verhaal,

Késsel szúrtam. Nem szinezem,

let op wie er dan beeft

hisz emberek vagyunk

en plotseling de kring verlaat

s mint megdöföttek, hirtelen

of hij een afspraak heeft.

majd mi is lerogyunk.

…/…

Elmondom. S várom (várni kell),

ki fut, hogy dolga van;

Maar word ik soms iemand gewaar

megnézem, ki tünődik el;

die mij knipoog geeft,

ki retteg boldogan.

dan weet ik: ook een moordenaar

die niet als vreemdling leeft.

És észreveszek valakit,

ki szemmel, melegen

En waar is God? als hij bestaat

jelez, csak ennyit: Vannak itt

laat hij ons maar begaan.

s te nem vagy idegen...

Van schuld zal ik, getroost op straat.

spelend mij zelf ontstlaan.

Ám lehet, bűnöm gyermekes

és együgyű nagyon.

Akkor a világ kicsi lesz

s én játszani hagyom.

Én istent nem hiszek s ha van,

ne fáradjon velem;

majd én föloldozom magam;

ki él, segít nekem.