Jako ten pohádkový princ,

Mint elátkozott királyfi

zakletý v lesním stínu,

Túl az Óperencián,

pan Pavel Pató na své vsi

Él magában falujában

žil, mrzut pro tu špínu.

Pató Pál úr mogorván.

V ten život mladá manželka

Be más lenne itt az élet.

vnesla by jistĕ krásu…

Ha egy ifjú feleség...

Pan Pavel Pató řekne však:

Közbevágott Pató Pál úr:

„Eh, na to je dost času!“

"Ej, ráérünk arra még!"

Dům se už drolí ve svých zdech,

Roskadófélben van a ház,

omítka opadává

Hámlik le a vakolat,

a s kouskem střechy pámbuví

S a szél egy darab födéllel

kde vítr dávno mává;

Már tudj' isten hol szalad;

sprav ji, vždyť půdou hledí sem

Javítsuk ki, mert maholnap

již nebe plnĕ jasu…

Pallásról néz be az ég...

Pan Pavel Pató řekne však:

Közbevágott Pató Pál úr:

„Eh, na to je dost času!“

"Ej, ráérünk arra még!"

Zahrada zpustla, zato však

Puszta a kert, e helyett a

ornice plna ptáků

Szántóföld szépen virít,

bohatĕ rodí různý druh

Termi bőven a pipacsnak

barevných vlčích máků.

Mindenféle nemeit.

Proč tolik čeleď zahálí?

Mit henyél az a sok béres?

Proč stojí pluhy, k ďasu?

Mit henyélnek az ekék?

Pan Pavel Pató řekne však:

Közbevágott Pató Pál úr:

„Eh, na to je dost času!“

"Ej, ráérünk arra még!"

A dolmánek a kalhoty

Hát a mente, hát a nadrág,

už prosvítají v tkáni,

Úgy megritkult, olyan ó,

že za síť proti komárům

Hogy szunyoghálónak is már

by nestačily ani;

Csak szükségből volna jó;

musí se krejčí zavolat,

Híni kell csak a szabót, a

sukno je tenčí vlasu…

Posztó meg van véve rég...

Pan Pavel Pató řekne však:

Közbevágott Pató Pál úr:

„Eh, na to je dost času!“

"Ej, ráérünk arra még!"

Tak celý život živoří;

Életét így tengi által;

ač jeho otec, dĕda

Bár apái nékie

mu zanechali všeho dost,

Mindent oly bőven hagyának,

nikdy nic nemá, bĕda.

Soha sincsen semmije.

To není jeho chybou však,

De ez nem az ő hibája;

je Maďar – podle hlasu –

Ő magyarnak születék,

a jeho vlast má za heslo:

S hazájában ősi jelszó:

„Eh, na to je dost času!“

"Ej, ráérünk arra még!"