Szilágyi
Örzsébet
Örzsébet
Szilágyi
Levelét megirta;
kirjutas kord kirja,
Szerelmes
armastus-
Könnyével
pisaraist
Azt is telesirta.
läbinisti märja.
Fiának
Pojale
A levél,
kiri sai,
Prága városába,
Praha linna mingu,
Örömhírt
rõõmsaid häid
Viszen a
sõnumeid
Szomorú fogságba:
vangipõlve viigu.
„Gyermekem!
„Lapsuke!
Ne mozdulj
Ära sa
Prága városából;
lahku Praha linnast;
Kiveszlek,
lunastan
Kiváltlak
välja su
A nehéz rabságból.
vangist igal hinnal.
„Arannyal,
Kulda ja
Ezüsttel
hõbedat
Megfizetek érted;
sinu eest ma annan;
Szívemen
koduteed
Hordom én
sinule
A te hazatérted.
südames ma kannan.
„Ne mozdulj,
Ära sa
Ne indulj,
lahku sealt,
Én egyetlen árvám!
minu ainus orblaps!
Ki lesz az
Kes mu poeg
Én fiam
on, kui õel
Ha megejt az ármány?
vandenõu läeb korda?
„Adassék
Andke see
A levél
kirjake
Hunyadi Mátyásnak,
Mátyás Hunyadile,
Tulajdon
teistele
Kezébe,
mitte, vaid
Senkinek se másnak.”
isiklikult üle.”
Fekete
Tumedast
Viaszból
vahast lööb
Nyom reá pecsétet;
kirja peale templi;
Könyöklőn
palkonil
Várnak az
ootavad
Udvari cselédek.
kuninglikud teenrid.
„Ki viszi
„Kes küll viib
Hamarabb
kiiremalt
Levelem Prágába?
minu kirja Prahha?
Száz arany,
Vaeva eest
Meg a ló,
ratsu ja
Teste fáradsága.”
sada kullast raha.”
„Viszem én,
„Mina viin,
Viszem én,
mina võin
Hét nap elegendő.”
nädalaga naasta.”
„Szerelmes
„Armastav
Szivemnek
süda teeb
Hét egész esztendő!”
sellest seitse aastat!”
„Viszem én,
„Mina viin,
Hozom én
sõna toon
Válaszát három nap.”
kolme päeva jooksul.”
„Szerelmes
„Armastav
Szivemnek
süda teeb
Három egész hónap!”
sellest suisa kolm kuud!”
„Istenem,
„Issake,
Istenem,
issake,
Mért nem adál szárnyat,
miks mul pole tiibu,
Hogy utól-
emalik
Érhetném
igatsus
Az anyai vágyat!” –
kõigist rutem liigub!” —
S ahol jön,
Tuleb nüüd,
Ahol jön
tuleb nüüd
Egy fekete holló;
mustasulgne kaaren;
Hunyadi
Hunyadi
Paizsán
kilbi peal
Ül ahhoz hasonló.
istub tema naaber.
Lecsapott,
Laskus ta,
Lecsapott
laskus ta
Fekete szélvészből,
mustast keeristormist,
Kikapá
haaras siis
Levelét
sõnumi
Az anyai kézből.
otse ema sõrmist.
„Hamar a
„Kiiresti
Madarat!…
järele!…
El kell venni tőle!”
Võtke kiri linnult!”
Szalad a
Tuhanded
Sokaság
jooksevad
Nyomba, hogy lelője.
püssiga ta kannul.
Madarat
Linde nad
Nem egyet,
lasevad
Százat is meglőnek:
maha mitmeid sadu:
Híre sincs,
salaja,
Nyoma sincs
jäljetult
A levélvivőnek.
kirjaviija kadus.
Napestig
Õhtuni
Az erdőn
metsas kütt
Űzeti hiába:
tühja taga ajab:
Éjfelen
südaööl
Kocognak
koputus
Özvegy ablakába.
lese aknal kajab.
„Ki kopog?
„Kes seal on?
Mi kopog?
Mis seal on?
Egy fekete holló!
Mustasulgne kaaren!
Nála még
Tal on veel
A levél,
kiri või
Vagy ahhoz hasonló.
selle moodi poogen.
Piros a
Punane
Pecsétje;
pitsat peal,
Finom a hajtása:
peenelt voldit kiri:
Oh áldott,
õnnistet,
Oh áldott
õnnistet
A keze-irása!”
on see käekiri!”