Sűrű setét az éj,

Kottpime, must on öö,

Dühöng a déli szél,

lõunatuul tantsu lööb,

Jó Budavár magas

hää Buda lossi pääl

Tornyán az érckakas

pronkskikas kriuksuhäält

Csikorog élesen.

teeb tornis teravalt.

„Ki az? mi az? vagy úgy -”

„Kes on see? Mis ta teeb? —”

„Fordulj be és alugy

„Selg keera, maga veel,

Uram László király:

mu László, kuningas:

A zápor majd eláll,

hoovihm on vaibumas,

Az veri ablakod.”

see taobki akent sul.”

A felhő megszakad,

Pilv katkeb kärinal,

Nyilása tűz, patak;

lööb tuld ja vetevall

Zúgó sebes özönt

ta põuest alla vaob,

A rézcsatorna önt

vaskrenne pidi kaob

Budának tornyiról.

see Buda tornidest.

„Miért zúg a tömeg?

„Miks kihab rahvahulk?

Kivánja eskümet?”

Kas nõuab vannet mult?”

„A nép, uram király,

„Kõik rahvas, kuningas,

Csendes, mint a halál,

on vait kui surimask,

Csupán a menny dörög.”

vaid taevas müristab.”

Megcsörren a bilincs,

Raudahel kõlksub veel,

Lehull, gazdája nincs:

tal puudub peremees:

Buda falán a rab

vang müüri mööda taas

- Egy-egy felhődarab -

— üks väike pilveraas —

Ereszkedik alá.

on alla roninud.

„Hah! láncát tépi a

„Hah! Kette rebivad

Hunyadi két fia -”

Hunyadi jõmpsikad —”

„Uram, uram, ne félj!

„Miks kardad, käskija?

László, tudod, nem él

László ei ela ja

S a gyermek, az fogoly.”

laps, tead, on vangis veel.”

Mélyen a vár alatt

Sügavalt mäe alt

Vonúl egy kis csapat;

võib tulla väesalk;

Olyan rettegve lép,

nii vargsi tõttavad,

Most lopja életét...

talt elu võtavad…

Kanizsa, Rozgonyi.

Kanizsa, Rozgonyi.

„Kettőzni kell az őrt,

„Veel lisa vahtisid,

Kivált Mátyás előtt!”

Mátyásil eriti!”

„Mátyás, az itt maradt,

„Vaid Mátyás ongi jäänd,

Hanem a többi rab –

kuid teisi vange sääl

Nincsen, uram, sehol.”

ei ole kusagil.”

A felhő kimerült,

On pilved taandunud

A szélvihar elült,

ja vihur taltunud,

Lágyan zsongó habok

veepinnal väreleb

Ezer kis csillagot

musttuhat tähekest,

Rengetnek a Dunán.

siidpehmel Doonau jõel.

„El! míg lehet s szabad!

„Eest ära! Kuni saab!

Cseh-földön biztosabb.”

On kindlam Tšehhimaal.”

„Miért e félelem?

„Miks hirm on sinu sees?

Hallgat minden elem

Vait seisab iga mees

Ég s föld határa közt.”

maa peal ja taeva all.”

Az alvó aluszik,

Tukkujad tukuvad,

A bujdosó buvik;

hulkurid hulguvad;

Ha zörren egy levél,

ka lehe krõbinat

Poroszlót jőni vél

käskjalaks tõlgivad

Kanizsa, Rozgonyi.

Kanizsa, Rozgonyi.

„Messze még a határ?

„Kas kaugel on veel piir?

Minden perc egy halál!”

Mul iga hetk on piin!”

„Legitten átkelünk,

„Siit, isand, üle saab,

Ne félj uram: velünk

miks karta: meiega

A gyermek, a fogoly.”

on kaasas laps, see vang.”

Az alvó felvirad,

Tukkujad ärkavad

A bujdosó riad;

ja hulkur võpatab;

Szellő sincsen, de zúg,

mets mühab tuuleta,

Felhő sincsen, de búg

kõu kõmab pilveta

S villámlik messziről.

ja kaugel välku lööb.

„Oh adj, oh adj nekem

„Oh anna, anna vett

Hűs cseppet, hű csehem!”

üks tilk, mu ustav tšehh!”

„Itt a kehely, igyál,

„Siin on külm karikas,

Uram, László király,

joo, László, kuningas,

Enyhít... mikép a sír!”

see kosutab… kui haud!”

Állj meg, boszú, megállj:

Löö, neima rusikas:

Cseh földön űl a rab;

on Tšehhi maa peal vang

Cseh földben a király,

ja sees on kuningas,

Mindég is ott marad,

tal sinna jääbki sark,

De visszajő a rab...!

kuid koju tuleb vang…!