Protože dcery mé i syni

Mert fiaim és lányaim

shořeli a s nimi jejich stan

elégtek, és velük a sátor,

a tělo se mi stalo trýzní,

és gyötrelemmé lett a testem

neb od Satana zle jsem drán

a sátán undok ótvarától,

a přátelé též, ovšem dobří,

s barátaim, az igazak

když život bez vin zdeptán jest,

– mely ártatlan életem érte –

Lhostejně hlavou pokyvují,

közömbösen bólintanak

jakkoli nezasloužen trest –

a nem érdemelt büntetésre, –

ne kvůlu tomu, ne snad proto,

nem ezekért, nem ezekért

žaloba se mi dere z úst,

szakadott fel a vád belőlem,

vždyť přece nijak pro odměnu

hiszen én nem jutalomért

jsem rost tak, jak moh jsem růst.

éltem úgy, ahogy éltem.

Leč byť bych dvojnásob měl synů

De lehet fiam kétszerannyi,

a dvakrát honosnější dům

épülhet fényesebbre házam,

a byť i svitlo ve svědomí

s felébredhet a bűntudat

všem Bildadům a Sófarům,

Bildád-, Cófár- és Elifázban,

dnes vím: Pán mě neostříhá,

én már tudom: nem őriz Úr,

co udeřilo, může nanovo.

s mi most elért, lecsaphat ismét.

Pod střechou se mi zabydlela

Födelem alá mindörökre

na věků bezbrannost.

beköltözött a védtelenség.