Süvölt a zivatar

Zavija mećava,

A felhős ég alatt,

Svod oblaci skriše;

A tél iker fia,

Pljušte naizmence

Eső és hó szakad.

Snegovi i kiše.

Pusta je pustinja,

Kietlen pusztaság

Naš dom u zabiti,

Ez, amelyben lakunk;

Nigde čak ni žbuna

Nincs egy bokor se', hol

Gde se možeš skriti.

Meghúzhatnók magunk.

Spolja muči studen,

Nutrinu glad mori,

Itt kívül a hideg,

Svud nas prate ovi

Az éhség ott belül,

Združeni zlotvori.

E kettős üldözőnk

A eno i trećeg:

Kinoz kegyetlenül;

Nabijena puška,

Po belome snegu

S amott a harmadik:

Kaplje krv nam muška.

A töltött fegyverek.

Premrzli smo, gladni,

A fehér hóra le

I ranjeni svi smo,

Piros vérünk csepeg.

Snašli nas svi jadi…

Ali – slobodni smo!

Fázunk és éhezünk

S átlőve oldalunk,

Részünk minden nyomor...

De szabadok vagyunk!

1847