Šutite, pjesma nek ne cvili,
Hallgassatok, ne szóljon a dal,
Svijet govori sad,
Most a világ beszél,
Smrzavaju se vrelokrili
S megfagynak forró szárnyaikkal
Vjetar i dažd i grad.
A zápor és a szél,
Dažd suza što ga tuga lije,
Könyzápor, melyet bánat hajt,
Vjetar kog uzdah srca vije,
Szél, melyet emberszív sohajt.
Utaman: grijeh, vrline mlade;
Hiába minden: szellem, bűn, erény;
Nema nade!
Nincsen remény!
Čuli sta za priču: narodi
Imali očeve.
Hallátok a mesét: a népnek
Grijesi što ih predak porodi
Atyái voltanak,
pali na sinove.
S amint atyáik vétkezének,
prorijeđen narod ustao:
Ők úgy hullottanak:
Zakone! – I zakon ga klao.
A megmaradt nép fölsüvölt:
I zlo zavlada, bodro pade.
Törvényt! s a törvény újra ölt.
Nema nade!
Bukott a jó, tombolt a gaz merény:
I došli slavni, čuo se plač.
Nincsen remény!
Zakon je pogažen.
I bilo rada: pustoši mač.
És jöttek a dicsők, hatalmas
Čovjek je poražen.
Lábok törvény felett.
A kad su silnici padali
Volt munka: pusztított a vas!
U tuzi međ sobom se klali.
S az ember kérkedett.
I glas? Jad na čelu parade.
S midőn dicsői vesztenek,
Nema nade!
Bújában egymást marta meg.
I dugo vlada mir i ljudi
S a hír? villám az inség éjjelén:
Strašno se namnožili.
Nincsen remény!
I kikot pošasti već ludi
Grobom prijeti gomili.
És hosszu béke van s az ember
U nebo pogled ona vije,
Rémítő szapora,
Jer zemlja njena nikad nije,
Talán hogy a dögvésznek egyszer
Tek tvrdi grob joj dati znade,
Dicsőbb legyen tora:
Nema nade!
Sovár szemmel néz ég felé,
Zemlja je bujna, ljudske ruke
Mert hajh a föld! az nem övé,
Čine je bujnijom,
Neki a föld még sírnak is kemény:
Pa ipak svud pustoše muke
Nincsen remény!
I gnusno ropstvo njom.
Mora li to biti? Ako ne,
Mi dús a föld, s emberkezek még
Što su tako drevne patnje te?
Dúsabbá teszik azt,
Snage, vrline, zar ne grade?
És mégis szerte dúl az inség
Nema nade!
S rút szolgaság nyomaszt.
Bezbožni savez osnovaste,
Így kell-e lenni? vagy ha nem,
Umu i namjerno zla,
Mért oly idős e gyötrelem?
Pa glupost pustite da raste
Mi a kevés? erő vagy az erény?
I bunu potpaliti zna.
Nincsen remény!
Ma zvijer, đavo, um, jad grubi
Pobijedili – čovjek gubi,
Istentelen frígy van közötted,
To blato što Boga nam lik imade,
Ész és rosz akarat!
Nema nade!
A butaság dühét növeszted,
Zemlju boli čovjek, iza svih
Hogy lázítson hadat.
Godina mira i rata.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
On kletvi bratoubilačkih
Bármelyik győz, az ember vész:
Na čelu nosi jata.
Ez őrült sár, ez istenarcu lény!
Kad pomislimo: smiren je on,
Nincsen remény!
Lukavo većem grijehu je sklon.
Soj ljudski plod je vražje brade,
Az ember fáj a földnek; oly sok
Nema nade, nema nade!
Harc - s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!
1846. május előtt