Ja poznajem jednog starca… Tko je?...Nema on imena.

Esmérek én egy vént. - Ki az: - Neve nincsen:

Prodao ga vrlo skupo davno nekad, za vremena.

     Régen eladta már aztat is a kincsen;

Čak i dok ga posedova, u sebi ga dobro krio,

Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,

Jer besplatno ljudima ga kazivati nije htio.

     Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. -

Gdje stanuje?... Sa vrata gradskih tamo kraj okuke

Hol lakik? - Ott látszik, ama kapu megett,

Kućerak se nagnut vidi, sam ga spleo iz trstike.

     Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett.

Na najživljem trgu grdskom palače on dvije ima,

Van két palotája a Piac-utcába,

Al ih obje unajmljuje najbogatijim Racima.

     De azt a rácoknak adta árendába;

Sam u onoj kolibici gladuje ko prosjak škrti,

Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,

Uvijek mu u mislima skupoće se sablast vrti.

     S elméjébe mindég a drágaság forog.

Na škrinji sa novcem sjedi upala mršava lika

Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,

Poslužujuć svog Mamona kod vječnog mu žrtvenika.

     Tisztelvén a Mammont örök áldozattal.

Polegla mu tužna briga po upalim obrazima

A bús gond béesett orcájában hever,

I svoj otrov miješa mu s najmilijim dukatima.

     Mérget kedveltető kincseiből kever.

Na pohlepnom starom licu bore mu se tako žute

Oly sárgák orcája sovárgó gödrei,

Ko kraljeva da su slike na zlatnike otisnute,

     Mint aranyára vert királyok képei:

Il ko da iz groba usta mrtva odvratna gnusoba

Mint a sírból feljött halott útálsága,

S koje meso štakori su zgrizli sve do trula zgloba.

     Amelyről minden húst a párka lerága.

I sad zato uzdiše on i sikće na sebe sama

Most is azért sóhajt és dúl-fúl magába,

U najam što se ne dadu iznajmiti zrak i tama.

     Mért nem adhatja az áert árendába.

Danomice kalkulira, sve izdatke svoje zbraja,

S öszvekalkulálván saját számadását,

Pa stenjući kune sebe, s rasipnosti svoje zdvaja.

     Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását.

- Žalosna  vremena! – gunđa, optužujuć nebo hudo:

Gyász idők! - így kiált, vádolván az eget, -

- Vidi, kolik za dan kratki novac potratih uludo!

     Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget

Samo trideset zlatnika danas palo mi u kasu,

Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,

Ipak devedeset para ja u besposlice rasuh…

     Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.

I još danas iznenada užasna me ubi šteta –

Azonba mely szörnyű károm következe: -

Zajauka, pa na glavu ruke zgrči, zaceketa:

     Itt jajgat, s fejére kúlcsolódik keze -

- Užasna me ubi šteta! Vjetar me je opljačkao,

Mely szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,

Na fenjeru mi prozorčić u dva dijela razlupao.

     Lantornás ablakom ketté szakasztotta! -

Sav treperi, tko bi znao nije li mu i to žao

Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,

Što besplatno, beskamatno u pjesmi se spominjao.

    Hogy a versbe ingyen, potomra jött elő.