Izgubljeno pismo Vincenta van Gogha bratu

Vincent van Gogh elveszett levele testvéréhez

Tako je lijepo krenulo sve, dragi brate,

Oly szépen indult minden, drága testvér,

 sjećaš se malog Vinsenta koji

 Emlékszel a kis Vincentre, aki

 cijeli je gospodnji vrt htio sam

 Az Isten egész kertjét le akarta

 naslikati. Tako je žarke boje

 Festeni. Olyan égő színeket

 i sjaje vidio da bi Tizian

 És fényeket látott, hogy Tizián

 skriti se mogao pred njim. Ko

 Elbújhatott volna mellette. Mint

 Adam koji je prvi put vidio

 Ádám, aki először látta meg

 tu čudnovatu sliku Nepoznata

 E csodás festményét az Ismeretlen

 Velikog Stvaranja, tako sam zurio ja

 Nagy Alkotónak, úgy bámultam én

 u ovaj lijepi svijet. Malo me luckastim

 E szép világot. Egy kicsit bolondnak

 smatrali zato oni, ostali ljudi,

 Tartottak ezért ők, a többi ember,

 koji su, bome, za unosnijim

 Akik bizony a nekik célszerű

 stvarima žudjeli, pa su za mene

 Dolgok után törtetnek és reám

 govorili: bolje bi za njega bilo

 Azt mondották: Jobb volna valami

 pametnije da počne stvari. No mene

 Okos dologba fogni. No, de engem

 pogrešno stvori Nepoznati Majstor,

 Elhibázott az Ismeretlen Mester

 pa sad u jednom vrtu što ga je možda

 És most egy kertben, amelyet talán

 stvorio kao antitezu raja

 A paradicsom ellentéteként

 ispaštavam svoj veliki grijeh

 Teremtett, bűnhődöm nagy vétkemért,

 što sam jednostavno htio obogatiti

 Mert egyszerűen gazdagítni vágytam

 svijet i čovjeka i što sam tako

 A világot és embert s úgy szerettem

 volio svijet kao djeca.

 Az életet, ahogy a gyermekek.

 Uvijek sam i ostao veliko dijete,

 Mindig is nagy gyermek maradtam én,

 brate, ti znaš, jer ti si me volio

 Testvér, hiszen tudod, mert te szerettél

 i shvaćao, pa mi opraštao rado

 S értettél engemet, elnézted azt,

 što sretnim htjedoh učiniti svakog

 Hogy boldoggá akartam tenni itt

 ovdje, svakog tko živi, dok nisam propao,

 Mindenkit, aki él, míg tönkrementem.

 najčudnovatije sam sjaje

 A legcsodálatosabb fényeket

 naslikati htio, al se utamnio

 Akartam festeni és elborult

 potpuno moj svijet. No ja vjerujem

 Egész világom. No de én hiszem,

 da ću jednom negdje ipak biti ono

 Hogy valahol egyszer majd az leszek,

 što postati htjedoh. Zasad ću

 Aki akartam lenni. Egyelőre

 otpatiti život. Samo sve ono

 Elszenvedem az életet. Csak azt mind

 žalim što sam naslikati mogao:

 Sajnálom, amit megfesthettem volna:

 slike. Cijeli jedan beskraj!

 A képeket. Egy egész végtelent!