Vincent van Gogh elveszett levele testvéréhez

Izgubljeno pismo Vincenta van Gogha bratu

Oly szépen indult minden, drága testvér,

Tako je lijepo krenulo sve, dragi brate,

 Emlékszel a kis Vincentre, aki

 sjećaš se malog Vinsenta koji

 Az Isten egész kertjét le akarta

 cijeli je gospodnji vrt htio sam

 Festeni. Olyan égő színeket

 naslikati. Tako je žarke boje

 És fényeket látott, hogy Tizián

 i sjaje vidio da bi Tizian

 Elbújhatott volna mellette. Mint

 skriti se mogao pred njim. Ko

 Ádám, aki először látta meg

 Adam koji je prvi put vidio

 E csodás festményét az Ismeretlen

 tu čudnovatu sliku Nepoznata

 Nagy Alkotónak, úgy bámultam én

 Velikog Stvaranja, tako sam zurio ja

 E szép világot. Egy kicsit bolondnak

 u ovaj lijepi svijet. Malo me luckastim

 Tartottak ezért ők, a többi ember,

 smatrali zato oni, ostali ljudi,

 Akik bizony a nekik célszerű

 koji su, bome, za unosnijim

 Dolgok után törtetnek és reám

 stvarima žudjeli, pa su za mene

 Azt mondották: Jobb volna valami

 govorili: bolje bi za njega bilo

 Okos dologba fogni. No, de engem

 pametnije da počne stvari. No mene

 Elhibázott az Ismeretlen Mester

 pogrešno stvori Nepoznati Majstor,

 És most egy kertben, amelyet talán

 pa sad u jednom vrtu što ga je možda

 A paradicsom ellentéteként

 stvorio kao antitezu raja

 Teremtett, bűnhődöm nagy vétkemért,

 ispaštavam svoj veliki grijeh

 Mert egyszerűen gazdagítni vágytam

 što sam jednostavno htio obogatiti

 A világot és embert s úgy szerettem

 svijet i čovjeka i što sam tako

 Az életet, ahogy a gyermekek.

 volio svijet kao djeca.

 Mindig is nagy gyermek maradtam én,

 Uvijek sam i ostao veliko dijete,

 Testvér, hiszen tudod, mert te szerettél

 brate, ti znaš, jer ti si me volio

 S értettél engemet, elnézted azt,

 i shvaćao, pa mi opraštao rado

 Hogy boldoggá akartam tenni itt

 što sretnim htjedoh učiniti svakog

 Mindenkit, aki él, míg tönkrementem.

 ovdje, svakog tko živi, dok nisam propao,

 A legcsodálatosabb fényeket

 najčudnovatije sam sjaje

 Akartam festeni és elborult

 naslikati htio, al se utamnio

 Egész világom. No de én hiszem,

 potpuno moj svijet. No ja vjerujem

 Hogy valahol egyszer majd az leszek,

 da ću jednom negdje ipak biti ono

 Aki akartam lenni. Egyelőre

 što postati htjedoh. Zasad ću

 Elszenvedem az életet. Csak azt mind

 otpatiti život. Samo sve ono

 Sajnálom, amit megfesthettem volna:

 žalim što sam naslikati mogao:

 A képeket. Egy egész végtelent!

 slike. Cijeli jedan beskraj!