AZ OLVASÓHOZ

Ludas Matyit mindenki ismeri,

Híre hetedhét országot bejárt,

Ő volt, ki egy nagyúrnak isteni

Jókedvvel jól ellátta a baját;

A dölyfös úr nem fért már a bőrében,

S Matyi szólt: Ennek kend levét megissza,

Ha garázdálkodik, hát Matyi szépen

Háromszorosan veri kenden vissza!

Pöffeszkedő népség akad ma is,

Ki dölyffel magát feltolni meri,

A feje üres, a mája hamis,

S a jóízlést gőggel arcul veri;

Nem addig a! Szóljunk oda nekik

Sorjában, hogy magát el egy se bízza;

Hallja az úr! ha illetlenkedik,

Háromszor veri kenden Matyi vissza!

Ludas Matyit, a friss, vidám fiút,

Fogadd szívedre, nyájas olvasó,

Az út, amelyen jár, egyenes út,

S a szava nyílt, nem álnok sugdosó;

Jókedvét, mint derüs, arany vetést

Hinti a szivekbe, hogy majd e tiszta

Humort, e harsány, zengő nevetést

Szívetek százszorozva verje vissza!