ELMÚLT AZ ÉLET...

Elmúlt az élet. Már mehetsz, te, jámbor

Lélek, pihenni, esti csillagok

Fényében künn a temetőn puhán forr

A messzi élet. Fenn az ég ragyog.

De néked kedv és bú megfagyott.

Örök mosollyal ajkadon... csendbe

Fekszel hanyatt és édesen merengve.

Emlékszel még, hogy szólt a kántor

Bús basszusán...

És azután mindenki otthagyott...