KECSKERÁGÓ

Az égen nyári fényözön;

De minden bokrot megelőzve

A kecskerágó már az őszre

Bíborsapkásan ráköszön.

Mintha lombjain csupa kis

Tündéri pöttöm püspök ülne,

S bíbor birétumban örülne,

Hogy mily szép még meghalni is.

Ó, áldott őszi tarkaság!

Szelíden búcsúzkodó lángok!

A néma domboldalban állok,

S nézem a bölcs kis dudva-fát.

Igen, igen, vergődni kár.

A sziromtépő vén mohóság

Hiába. Meghaltak a rózsák.

Ébredj békével, drága Nyár!

Tán nem találkozom veled

Többé. Mindegy. A szél megindul,

És ajakamra fú a lombbul

Egy első hervadt levelet.

Érintésétől áhitat

Borzong át, mintha áldozónak

Nyújt ajkára az áldozópap

Hűvös ostyát. Lement a nap.