IFJONTI JÓK MÚLÁSÁN

Kék hamvadozását

Estéli sugárnak,

Mikor ifjú párok

Összébb bújva járnak,

S láttukra szívedben

Habot vet a rest vér,

- Vén bor hűs pincében -

Ismered-e, testvér?

Szidod-e, bölcs gúnnyal,

A nagy, sárga holdat,

Hogy sűrű sugára

Ócska szirup-oldat?

Puffadt, rossz citromból

Csurrant limonádé...

S nem fáj, titkon, íze,

Hogy már nem a szádé?

Csókíze a holdnak,

Holdíze a csóknak...

Mért lesz vége, pajtás,

Az ifjonti jóknak?

Színünk, ízünk, harcunk

Fakul, bomlik, vásik,

S helyünkre lopózik

Sok fiatal másik...

Morcosodunk, s bévül

Bennünk, a csontpadkán,

Szívünk is úgy gunnyaszt,

Mint egy öreg patkány;

Rosszkedvűn figyeli

Május tilinkóját,

Friss szívek hamelni

Víg patkányfogóját...

Ej-haj, jó kenyeres,

Szegjük fel nyakunkat,

Kurjants fel a holdra,

Ne hagyjuk magunkat!

Tudunk mi még rózsát,

Babért is aratni,

Hódolt gyönyörűség

Torkába harapni!

Hulljunk dali tánc közt,

Hogyha hullni kell már,

Múljunk ragyogás közt,

Hogyha múlni kell már,

Izzadt, bukó harcunk

Gyönyörűszép esten

Hűsítse halálba

A jó férfi-isten...