Ó, VÍGASZ!

Ó, Vígasz! lágy és csacska istenasszony,

Te bárki ronggyal jószívűn parázna,

Aludj már vélem is! őrjöngve rázza

Vállad kezem, s esengve hív panasz-szóm!

Emlőd közé hadd fúrom könnyes arcom,

Tán elsimul a szájam rángó ránca,

Suttogj nekem, leslek, gyáván, vigyázva,

Suttogj, suttogj, akármit! tán elalszom...

Ki ócska szókkal bús borbélylegények

kezéből a revolvert kiveszed:

Furcsa patkányok, fussanak szegények -

Nézd, sírva kérem együgyű és régi

Játékaid s kövér, langyos kezed:

Cirógass és keríts meg: élni, élni!...