(KEDVESEM BETEGEN...)

Kedvesem betegen

szunnyad e hajnalon.

Nyugodj most, szerelem,

szeress most, nyugalom.

Az okos gyermeket

facsarja buta láz

s vele nem szenvedek,

engem csak megaláz.

Mint aki orvosért

vágtat vad utakon,

ugy dobog a szivem.

Hallgatom, hallgatom.

Mért fekszel betegen?

Mi kéne? Két pofon?

Nyugalom, szerelem.

Szerelem, nyugalom.

1937. máj.