(MÉG NE UTAZZ EL, SÁRIKÁM...)

Még ne utazz el, Sárikám, Pozsonyba,

hanem maradj velem,

ne hagyj el, ahogy itt hagyott, osonva,

verseim közt a másik szerelem.

Semmi se vár ott, jól tudod, te kedves,

csak ismert unalom,

mely szivarfüsttel fejed körül repdes,

mig kártyát keversz s forog a malom.

Alszik egy kisded, tátva gyenge szája -

az ilyen csöpp gyerek

fölriad, érzi, nincs ott a mamája,

így fölriaszt, hogy nem leszek veled

1937. jan. 6.