NE BÁNTSD

Ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted,

magadat érte kínokba veretted

s nem adtál két pofont neki.

Telefirkáltad a falat vele.

Vesd le magadról! Mint ruhád is épen,

gyámoltalanul lóg alá a széken -

annak karján, ki szereti,

csüngjön, mig foszlik kéje éjjele!

Dobd le - a háta legyen ujra görbe,

lába csámpás, bujjon az álla szőrbe!

Bibircsók nőjjön a hasán!

Gyűrje e verset kapzsi tenyere!

Te fuss vissza a szép növésü, kedves

lányok ölébe - oly illőt ölelgess,

ki kapkod, fúl vágyad után,

mint zivatarban zengő jegenye!

1936. nov.-dec.