NYÁRI DÉLUTÁN

Cseveg az olló. Néne

nyesi a pázsitot,

guggol. Hátulról nézve

is látni, ásitott.

Rádió nyüzsög. Szárnyak

dongnak az üvegen.

Lágy szellők táncot járnak

a puha füveken.

Az idő semmit játszik,

langy tócsa most, megállt.

Hogy elleng, abból látszik,

hogy remeg a virág.

Én sem tudom már régen,

alszom? vagy dolgozom?

Megterit feleségem

szép fehér abroszon.

Az eget is a tájon

vászonfény lepi el.

Csillog, mert üvegtálon

ül, a földieper.

Boldog vagyok? A kedves

mellettem varrogat

s hallgatjuk, amint elmegy

egy vak tehervonat.

1935 nyara