(LEÜLEPSZIK...)

Leülepszik, nem illan el bajom.

Bár munkát fogni, noha mit se tud már,

a szerencsétlen ember ugrabugrál,

mint ketrecében az ijedt majom.

Igy eladott lány töpreng a hajón,

ha ráeszmélt, hogy pártfogója foglár

s azért a ruha meg a durva boglár,

hogy enyhitsen a brazil óhajon.

Tudja: táncol majd s gépiesen apróz,

alája nyulhat öklendező matróz,

ölelgethetik, ő már nem ölel.

Néki a gólya síró, tiszta űrt hoz,

azt is csak addig, mig a csend fülel

s majd nem vágyik és vágyat nem öl el.

1935. máj.