MODERN SZONETT

Az ember él, habár üres a kamra

s a dobozokban semmi élelem.

Életben tart a halálfélelem.

(E nehéz percben ismerek magamra.)

Most sajnálom (de ezt is lenyelem),

hogy nincs isten, ki gondoljon kinomra

és azok szemét ujjával kinyomja,

kik elnézik, hogy nincsen kenyerem.

Büszke nyomorúlt voltam én! Ma már

belátom, csak a csökönyös szamár

büszke, amikor szaggatja az ostor,

meg az ujonc, ki első ízben posztol,

meg a gyermek, kit dícsér a tanár

és otthon édes meggybefőttet kóstol.

1935. máj.