FAVÁGÓ

Vágom a fát hűvös halomba,

fényesül a görcse sikongva,

zúzmara hull szárnyas hajamra,

csiklándani benyúl nyakamba -

bársonyon futnak perceim.

Fönn, fönn a fagy baltája villog,

szikrádzik föld, ég, szem, a homlok,

hajnal suhint, forgács-fény röppen -

amott is vág egy s dörmög közben:

tövit töröm s a gallya jut.

- Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,

ne szisszenj minden kis szilánkhoz!

Ha odasujtsz körül a sorshoz,

az úri pusztaság rikoltoz -

a széles fejsze mosolyog.

1929. /nov./1931. febr.