DERENGŐ RÓZSA

Óh, köd a lelkem, ködben áll

a rózsaszál, a rózsaszál.

Papagáj-hajnal szállt fölötte,

szárnyával hátba is ütötte

és ő mosolygott, a balog

s amikor csendes este volt,

levelén megpihent a hold

és tüskéin a csillagok.

Derengő rózsa, szomorú,

derekán szalmakoszorú.

Derű, de bú a foglalatja.

Tavaszom, hajnalom lakatja.

Szerelmem atyja! el ne dülj!

Bár reszketésre született,

böködik nagycsontú szelek,

hópelyhek zümmögik körül.

1928. szept. 12.