ZUZMARA

Fürtöm szöllőkhöz volt hasonló

s most hüvelyében rohadt borsó.

Fekete szemei peregnek,

hulló könnyemmel keverednek.

Óh kínos, szögletes mulásom,

széltörte, fehér hajlongásom!

Koppanó hátam iramlása!

Csonka szerelmem forradása!

Óh égbolt csontos tisztasága -

éhen halottak fagyossága!

Hunyor nélküli nyugalommal!

Tettembe vetett bizalommal!

Gyémántos, hűs heringen élek,

bútoraim az égi fények,

körmeim egyre keményebbek,

de a rózsái fehérebbek.

1928. nov. 16.