PERNYETÁNCRA

Te tűzkazal, mint pernye

úgy röpködök körötted.

Bicegve szállok édes

kunkorgó száraidból.

S hipphopp orrod hegyéről

mosolygok rád, te drága.

Subába jő az alkony,

hüvös pipába fogja

fickándó lángjaid, kik

pofoznak jobbra-balra.

Guggolsz már ugye, hékás?

Ládd, lefejti magáról

a bokor piros szoknyád,

mit rádobtál, hogy vélem

nyujtózva szemtelenkedj.

Hát húzd be tüzes szarvad,

feküdj a gyenge fűre.

No majd be is borítom

fehérrel barna szíved.

1928 nyara