PÖTTYÖS

Imhol őzike-lépésekben

kis rüggyel szájában a lány.

Bűvös fogam koppanva ejti

megszolgált, kesere pipám.

Ifjui kínokban szenvednek

mind-mind a vénülő füvek.

Emlékeznek: mikor is láttak

szellőcske járású szüzet.

Hopsza! fű leszek én ma este,

görnyesztnek bíbor harmatok,

ropogós, tűrő fű, amelyben

új kedved is topoghatod!

De pöttyös ruhádban, lobogván,

ahogy látsz, itt hágysz engemet,

s meg kell öntöznöm hűs csöbörrel

a kigyulladó füveket.

1928 tavasza