A MENNYEI PÁNCÉLVONAT

Éjjel,

Mikor a fáradt harcosok őrt állnak az épülő kapu előtt,

A leggyötörtebb tompán a földre puffan,

Szive kifuttatja a vágányokat

S a fények szédítő pályaudvaráról

Kirobog a mennyei páncélvonat.

A páncélvonat megdördül haraggal,

De csak a pávák hallják s kitárják rá farkukat kénytelen

S a fiatalok vérébe zuhog

Ütegeiből a szerelem.

Mert küzdeni kell a halálban is:

A fáradt élet nem bír minden harcokat -

Mikor még friss eleven voltam,

Mért nem akkor zúdultál szivemből

Jobbharcú, mennyei páncélvonat!

1926. máj.