(ALUDJ...)

Aludj

egy fáradt vén fa fölrepült és elpihent a legkönnyebb felhőn

a vízcsepp lábujjhegyen gurul reszkető szíved fölött

szeretném ha kócsag lebegne mosolyodban

hó hull

komoly fekete medvék vonulnak

én nem tudom hogy férnek el kicsi tavaszi szobánkban

nem is rád gondoltam tavaly mikor hirtelen fölgyógyultam

amerre jársz jószagú friss fehérnemű lebeg a fejed fölött

könyvek hallgatnak köröttünk

nagyon örülni nem szabad vigyázz

a halott virággal legyezlek melyet hajadból nekem adtál

1926. ápr.