ERŐSÖDIK

Pillantásomtól az almák pirosodnak és gömbölyödnek,

térdigérő erős búzában henteregnek a fiúk, a lányok.

Én a magos fa ágán ülök, lelógatom a lábomat,

kacagásuk fürtjeimet megbodorítja.

Nem tudják ám a leányok, hogy én mennyire kedvelem őket.

Akkor szaladvást jönnének el, sokszázan gyűlnének össze itt körülöttem,

én meg a zöld leveleket két marokkal szórnám hajukba,

hanem előbb még minden szálat futtában is kétoldalt megcsókolnék.

Erősödik az ág alattam, erősödöm én is a világon,

sokaggancsú szarvasa hátán egyszer csak megérkezik a meztelen leányzó.

Akkor indult el, amidőn anyámra szememet fölnyitottam,

huszonegy éve már,

hogy elhagyta értem az erdőt.

1926. ápr.