HIVOGATÓ

Röpül a rigó, röpül, megáll, lebukik a tó közepe fölött éppen,

Növény várja tárt szirmokkal, levelei elsimulnak a víz szinében -

Itt fáj, itt fáj - beszéli a hullám, azután elcsendesül szépen.

Most már síma a felület, nyughatnak rajta a pártalan szeretők remegései,

De azért csak mondják: Gyere már, gyer ide ki,

Ne mosolyogj, mert szél ered, aztán ha föléhajolsz és belenézel, a tó is megtréfál majd téged.

Gyere, gyere, majd meglátod, szép erős fiatalember áll ki a parton teelébed,

Teleszívja magát kékkel, a bokrot frissiben átugorja,

Tenyerét a vizbe meríti, domború mellét is meglocsolja,

Aztán szerszámját fölemeli, jóhangú csengőket kalapácsol,

A halak a partra jönnek, ott csillognak az ő dalára -

Sok csengőt csinál s egy marékkal belekötöz majd a hajába.

1926. márc.