FIATAL ASSZONYOK ÉNEKE

Pihés, huncut, görbe állunk,

formás fejünk, fürge lábunk, szép egyenes, fehér hátunk,

meg a szemünk, meg a szánk.

Táncos-hajlós lángot rakunk, sütünk, főzünk

s hogy az arcunk tüzesedik, a kalácsnak kényesedik,

fényesedik fonatja.

Kelleti magát a szél is, nyílnivaló, gyönge mellünk tapogatja,

jószagunkat terelgeti, kerek szoknyánk emelgeti,

lobogtatja.

Takarítunk, törülgetünk, a hajunkat kontyba kötjük,

lépegetünk, úgy ringatjuk, mint kakas a taréjját.

Hűs derekunk hintázása, karunk-farunk hullámzása,

mint harmatos, magas fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek

sivalkodva, meztelenül ha rakáson hempereg.

Hogy az urunk megjön este, mosdóvízzel, vacsorával, csókkal várjuk,

ingerkedünk, játszadozunk, csicsítjuk, ha bajjal van,

egész éjjel ölelgetjük

s gömbölyödő kis hasunkat nézegetjük hajnalban.

1925. júl.-aug.