A PARADICSOM ÉLETTÉ LESZ

A fák megálltak mozdulatlan,

A vizek nyugtalanok lettek,

Különös zaj támadt a kertben,

Valami bántotta a kertet.

Egy hattyú énekelt és úszott

Hullámos, karcsú lebegőben,

Énekelt, úszott s hirtelen csak

Meghalt ott fönn a levegőben.

A fűszálak elszomorodtak,

Kis homlokukat eltakarták,

A bogarak szívére köd jött

S a fűszálakat összemarták.

Éhes lett minden, a virág is,

Melyet jószagú szellő ápol,

A harmatból a légy kimászott

S Isten eltünt a trónusáról.

Fellegbe ment, hogy majd a porban

Megsirassa szép, álnok testét.

S két ember - átkozták ők egymást

S zokogva már egymást keresték.

1925. ápr. 22.