AKI SZEGÉNY, AZ A LEGSZEGÉNYEBB

Ha az Isten íródiák volna

S éjjel nappal mozogna a tolla,

Úgy se győzné, ő se, följegyezni,

Mennyit kell a szegénynek szenvedni.

Aki szegény, az a legszegényebb,

Fázósságát odadja a télnek,

Melegét meg odadja a nyárnak,

Üres kedvét a puszta határnak.

Köznapokon ott van a dologba,

Várt szombatját száz gond nyomorítja,

S ha vasárnap kedvét megfordítja,

Akkor máris hétfő szomorítja.

Pedig benne laknak a galambok,

Csillagtollú, éneklő galambok,

De így végül griffmadarak lesznek,

Hollónépen igaz törvényt tesznek.

1924. okt.