ROSSZ VOLT, ELSZÉLEDT SZIVEMBŐL

Az asztal alól fölnyúlnak emlékeim

A halottak is eszembe jutnak, pedig sohase gondolok rájuk

Kedvesemben a lányok, asszonyok összebúnak és dideregnek

Fuldokló kapkod valahol utánam

Tenyerembe dobom a fejem

Az a muzsika, a füveké, láttátok-e? szép volt

A föld meleg arcával simogatott, behunyt szemmel fekszem a szemében, vele látok, egy kisgyerek lehelete ringat

S akkor valaki elszéled szivemből, rossz ő nagyon

Tegnap délután könnyezett a föld

Mi lesz fölösleges virágaimmal?

1924 ősze