KILÓMÉTEREKKEL

Kilóméterekkel vagyunk magunk előtt és meglóbáljuk elvesztett lelkeinket melyekben vágyaink virrasztanak

Eltáncolt öregek felülnek még az ágyon

Titokban fejet is függesztenek hajuk alá, hogy megtévesszék a mitsemsejtő gondolatokat

Pedig hiába minden szakértelem mikor hajnali levegő siklik szivünkön át

Kedvesünk ő, akinek meg kell köszönni párunk libegő mosolygását

És mégis körülményes becsukott kézzel járni a szemünkben

A világ is több sokkal, ha kinyujtózunk, nagy hegyekre mászunk

És mélyen hullámaink alatt kábelek szállnak melyek tengerbe vetik elkorcsult fiaikat

Angyal kovályog nyelvünk felületén

Szikrasineken vörösmozdonyok zuhannak előre

Szemtől szembe

Ria karcsúbb a liliomillat esteli árnyékánál

De csapzott homlokomon kinyílnak a sípok

Feszültség szemverős rakétáiban röppentsük föl a fiatalok egyetlen osztályharcát.

1924 ősze