MILYEN JÓ LENNE NEM ÜTNI VISSZA

Mikor nagyokat ütnek rajtunk,

Milyen jó lenne nem ütni vissza

Se kézzel, se szóval,

Világitni a napvilággal,

Elaltatni az éjszakával,

Szólni a gyávaság szavával,

De sose ütni vissza.

Lelkeimmel pörölnöm kéne

S élvén is vagyok most a béke.

Kristály patakvíz folydogál

Gyémántos medrü ereimben.

Szelid fényesség az ingem

És béke, béke mindenütt,

Pedig csak én élek vele!...

Fölemelnek a napsugarak,

Isten megcsókolja minden arcom

És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem

A pusztaság fele.

1924. júl. 10.