A GONDOLKODÓ SZONETTJE

Dübörgő gépváros zúgó agyam.

Hangja - mit roppant barlangvisszhang adhat

Mély orgonára és a gondolathad

Rokkant derékkal görbed untalan,

Mint korhadt fűz görnyed szomoruan

Deres partján zajló, jeges pataknak.

Az épitők téglát téglára raknak,

Molnárok szíja suhogón suhan.

S mind robotol - minek? maguk se tudják,

De egyszer tán megúnják ezt a munkát,

Izzadt ölükben őrület fogan -

S - egyszerre mind! - kizúdulván a kába

Műhelybörtönbül bősz anarkiába

Szétkujtorognak részeg-boldogan!

1924 nyara