SZOMORÚFŰZ

Lábonjáró szomorúfűz,

Hivesség csal, hivesség űz,

Hivesség űz, hivesség csal,

Ez patakkal, az meg faggyal.

De patakra nem találok,

Mindenütt csak fagyot látok.

S patak kéne, napfény kéne,

Lehevernék az ölébe.

Megduzzadnék, mint a többi

Szerencsésebb erdőföldi.

Virágoznék, mint az égbolt,

Ha a kakas kukorékolt.

Bokrok előtt alázkodok,

Csillagokhoz fohászkodok:

Hé csillagok, jó csillagok,

Patakra már hol akadok?

Leveleim, vigasságom,

Nem ér utól bolygó lábom:

Elhullajtván vigasságom,

Marad a szomorúságom.

1924. ápr.