ÉS KERESSÜK AZ IGAZSÁGOT

Lábunk elkophat hónaljig,

Sej haj, fütyülve baktatunk,

Igazságot keresünk, de

Nem találunk még seholse.

Nincsen batyunk, csak az agyunk,

Betyárkodó Ábel vagyunk,

Nem kérdik, hogy szívünk dög-é,

Gondolatunk az ördögé,

Lelkünket meg Isten fogja

Sziklaszántó ostorosba.

Hogyha tél van, hát didergünk

S nem is tudjuk, hogy didergünk,

Szemünk, fülünk lefagy együtt,

Lázas szóval melengetjük,

Nem hálunk soha árnyékban,

Zsebünkben is csak szándék van,

Magunk vagyunk: a kenyerünk,

Hogyha vesztünk, úgyis nyerünk,

Ínség, asszony nem bir velünk,

Északnak meg délnek megyünk,

Koldusokkal parolázunk,

Ott a tanyánk, ahol ázunk,

Összenőtt már a két kezünk

S nem könyörgünk, nem vétkezünk,

Nagy éhünk van s nem éhezünk,

Mindig korábban érkezünk,

Szájunkra a jövő hágott,

Kiáltunk emberebb világot,

Szeretetet, szabadságot,

Szél a lábunk, arcunk áldott,

Nézünk minden követ, ágot,

Ahol utat ki se vágott,

Sej haj, dallal, jó vigasszal,

Asztaltalan szómalaszttal

Keressük az igazságot.

1924. jan. 4.