JÖVENDŐ FÉRFIAK

Ők lesznek az erő és szelidség,

Szétszaggatják a tudás vasálarcát,

Hogy az arcán meglássák a lelkét.

Megcsókolják a kenyeret, a tejet

S amely kezükkel símogatják gyermekük fejét,

Ugyanavval kifacsarják az érckövekből

A vasat és minden fémeket.

Városokat raknak a hegyekből,

Nyugodt és roppant tüdejük a vihart,

A fergeteget magába szívja

S megcsöndesülnek mind az óceánok.

Mindig várnak váratlan vendégre,

Az ő számára is terítenek

És megterítik a szivüket is.

Legyetek hasonlók hozzájuk,

Hogy kisgyerekeitek liliomlábaikkal

Ártatlanul mehessenek át

Az előttük álló vértengeren.

1923. dec.