FURCSA FOHÁSZ A SINEK KÖZÖTT

Te a lelkek összessége

Fönn az égbe

Lenn az égbe, mindenségbe -

Meghallgatsz-e, Istenem?

Itt feküszöm elhagyottan,

Krisztus voltam,

Beteg nárcisz eldobottan

Halhat így magában el.

Már utamról visszatértem,

Sose kértem,

Port sose nyalt izzadt térdem,

Meghallgatsz-e, Istenem!

Most se mondom, hogy harangozz,

Bár a ranghoz,

Bocsánat bátor bitanghoz,

Megcsudálva illenék.

S messziről jön a vonat már,

Ünnep-naptár

Piros szeme s virradatnál

Fénye szebb-enyhén dereng.

Nem gőz, keserűség hajtja,

Enyim fajta

S mindegy, hogy ki tüzel rajta,

Hogy ki lesz a gyilkosom.

Ide senki több ne jöjjön

Ige-böjtön,

Tetvek megdicsőült főkön

Éhen hadd pusztulnak el!

Marnak a símító jobbon

S én szabódom

Tölcsérezni csudamódon

Lehetetlen koponyát.

1923. máj.